Nanbudo a jövő harcművészete

A nanbudo szó jelentése: kapcsolat a természettel. A japán "nan" és a "budo" kifejezések összetételből áll. A "nan" az univerzálishoz és a természethez való közelséget fejezi ki. A Nanbu jelentése pedig: a cselekvés ereje, pozitív energia, életerő. A "do" pedig ennek az útját jelöli.

A nanbudo elsősorban abban különbözik a többi küzdősport-fajtától, hogy alapítója, Yoshinao Nanbu még él, és ez garanciát jelent a minőségre, és életműve folytonosságára. A nanbudo, mint a többi küzdősportok is, önvédelmi rendszer. Az erőszak fogalmát azonban nagyon tágan értelmezi: a nanbudo-harcos nem csak azt tanulja meg, hogyan védekezzen támadás esetén, hanem azt is, hogyan győzze le saját erőszakra való hajlamát és agresszív életkörülményeit, mint például a stresszt. A harctechnikákon kívül ezért az egészségre irányuló gyakorlatok is fontosak, mint például a bemelegítő gimnasztika Nanbu Taiso, vagy a lassított-felvétel tempóban kivitelezett egészségmegőrző katák (genki).

Az, hogy valaki milyen jól tudja a harci technikákat kivitelezni, és ez mennyire segíti testi és lelki egészségét, a légzéstechnikája, a mozgáskultúrája és a lelki irányultsága közti egyensúlytól függ. Ez a versenyen is megnyilvánul: egy kiváló nanbudoka (versenyző) tökéletesen kivitelezi a mozgássorokat, hallhatóan helyesen lélegzik, és bátorságot, elszántságot mutat. A harci technikák nagyon sokszínűek: vannak dobások, mint a judoban, és megtalálhatók az aikidoból ismert spirálmozgások és a karatéra jellemző láb- és ököltechnikák.

Doshu Yoshinao Nanbu

Yoshinao Nanbu 1943. február l3-an született a japán Kobe városban. Édesapja 5. danos Judo mester volt, így a fiatal Nanbu korán megismerkedett a harcművészetekkel. A judo - aikido - kendo és a kobudo tanulása után érkezett a karate egyik legszebb stílusához, a shukokai karatéhoz, amely a shito-ryu karate egyik irányzata. Ekkortól a harcművészetet már nem csupán az önvédelem és az egészséges életmódra nevelés részeként gyakorolta, hanem a versenyzés öröméért is. 1962-ben megnyerte a japán karate-bajnokságot, egy évre rá pedig már kapitánya volt a győztes csapatnak.

1964-ben Henri Plée hívására Franciaországba utazott oktatni. Még ebben az évben megnyerte a nyílt francia kumite (küzdelem) bajnokságot. Európában a legnépszerűbb mesterek közé sorolták. 1970-ben bemutatta és a Japán Karate Szövetségnél bejegyeztette az általa kifejlesztett új stílusát, a sankukai karatét, melyet pár év alatt közel 40 országban sajátítottak el, illetve a mai napig is gyakorolnak. Közben új technikákat, kombinációkat és katákat (formagyakorlatokat) dolgozott ki.

1979-ben továbbfejlesztett stílusa nanbudo néven vált ismertté. Ezzel egy olyan iskolát teremtett, amely nemcsak versenyre, vagy a precíz technikák gyakorlásának céljára, hanem egészségmegőrzésre is alkalmas. Kidolgozott rendszere visszakanyarodik a harcművészetek gyökeréhez. Bárki és bármely stílusú harcművész számára elérhető és gyakorolható összefüggő önvédelmi rendszert alkot.

Nagy hangsúlyt helyez a lelki és testi egészség elérésére, valamint meditációs és légzési gyakorlatokra. Egészségmegőrző programja a fiatalok és idősek körében egyaránt népszerű, sot, mozgáskorlátozottak is gyakorolják. Nanbu mester 1980-ban alapította meg a Nanbudo Világszövetséget, amelynek jelenleg 46 tagországa van. Kétvente rendeznek világ-, évente pedig kontinensbajnokságokat.

Nanbu mester oktatói munkájának központja mai napig is Párizs. Szinte a világ minden részén tartott edzőtáborokat, Magyarországon is megfordult. Többféle harcművészeti stílusból rendelkezik mesterfokozattal (judo - karate - aikido - kendo - kobudo - iaido)

A Nanbudo Magyarországon

Hazánkban legelőször Kecskeméten kezdték el gyakorolni ezt a harcművészeti ágat, méghozzá nem is olyan régen, 1997-ben. Kis Pál és Király József, akkori Sankukai karatemesterek, levélben keresték meg Yoshinao Nanbu mestert azzal, hogy az általa kifejlesztett stílust, a Nanbudot, szeretnék Magyarországon meghonosítani. A válasz gyors volt, mert a hazánkban éppen itt dolgozó 6. Danos svájci mester segítségükre sietett és tartott Nanbudo edzéseket a Kecskeméti Tatami Centrumban.

1998. februárja a magyar Nanbudo számára sorsdöntőnek bizonyult: Doshu Yoshinao Nanbu mester - személyes irányításával - egy fantasztikus edzőtábort tartott, ahol a szomszédos Horvátország legjobb nanbudokái is segítettek. Ez erősítette meg azt, hogy a két Sankukai mester jól döntött. Ezt a harcművészetet Magyarországon is meg kell ismertetni, bázisát szélesíteni kell.

Ezt követően Doshu minden évben tartott Kecskeméten edzőtábort, és ugyanabban az időben. Hogy miért is fontos ez a februári időpont? Nanbu mester február 13-án született.

1999-ben megalakult a Magyar Nanbudo Szövetség, melyet a Free Line SE alapított és jelenleg is a támogatásával működik. Abban az évben Magyarország csapata is részt vehetett a Spanyolországi Európa-bajnokságon. Ott a Világszervezet ülésén külön foglalkoztak azzal, hogy mivel tudnak támogatni, segíteni.

Akkor merült fel az, hogy a következő, sorrendben a 6. Világbajnokságnak 2000-ben Kecskemét adjon otthont. Ez 16 ország részvételével a Nanbudo történetének legnagyobb és legsikeresebb versenye volt.

2001-ben a Magyar Nanbudo Szövetség 63 más sportági szövetséggel együtt alapítója lehetett a Nemzeti Sportszövetségnek.

Időközben több más városban is elkezdték oktatni a Nanbudot. Kisújszálláson, Kenderesen, Szombathelyen, Dunaújvárosban, Izsákon, majd Budapesten is. A két magyarországi alapítómesteren kívül már egyre több Danos nevet lehet említeni, így Süveg Tibor, Fülöp István, Zámbó Virág, Szani Edit, Szani Katalin, Iszak Erika, Gönczi Sándor.

2003. februárjában a 200 m2-es központi edzőtermet (Kecskemét, Rákóczi út 3.) Nanbudokan néven avatta fel Nanbu mester. Még ebben az évben április végén a 4. Európa-bajnokság megrendezésére került sor, szintén Kecskeméten.

2004-ben a spanyolországi Világkupán Zámbó Virág egyéni Ju Randoriban az első felnőtt aranyérmet nyerte meg hazánknak. Novemberben a Kecskeméten megrendezett 1. Gyermek és Ifjúsági Klub Európa-bajnokságon az utánpótlás válogatottunk 2. helyet szerzett szintén Ju Randoriban.

Verseny

A nanbudo komplex harcművészet, amelyben még a párharcban is a versenyzők fizikai és pszichikai egészsége áll az előtérben. A verseny célja nem az ellenfél kiütése, hanem a támadó (tori) és a védekező (uke) közötti harmonikus küzdelem. Nanbu mester ezért a versenyt új alapokra helyezte: csak a védekezési technikát értékelik; alapelvként a tenshint (a japán szó kikerülést jelent) vezették be.

A támadást sosem verik vissza. Először mindig kikerülik, mielott ellentámadásba mennének át. Ezen kívül a ju-randoriban állandóan váltakoznak a szerepek: a piros öves versenyző (aka) elvégez egy előre meghatározott támadást, a fehér öves partner (shiro) kikerüli, majd megpróbál egy lehetőleg kifogástalan ellentámadással pontokat gyűjteni. Azután szerepet cserélnek mindaddig, míg mindketten két-két ütést (tsuki), két egyenes rúgást (mae geri), két köríves rúgást (mawashi geri) és egy újabb ütést kiviteleztek, illetve ezeket kivédték. Tehát csak a védekezési technika számít; támadás esetén legfeljebb büntetőpontokat lehet szerezni.

A helyesen kivitelezett mozdulatokon kívül az értékelés során figyelembe veszik az összpontosítást, a tekintetet, az erőnlétet, a ritmust, az egyensúlyt és a lelki irányultságot is. Ez érvényes a második versenyágra, a katára (a japán szó alak-ot jelent) is. A kata során képzelt ellenség elleni harcot mutatnak be, és valódi támadó nélkül végzik. A nagyon összetett mozgássorok közben a hallhatóan helyesen kell lélegezni, és a tájékozódásnak is megfelelőnek kell lennie: a nanbudokának a kata végén ismét ugyanazon a helyen kell állniuk, ahol a katát elkezdték.

Forrás: Magyar Nanbudo Szövetség