Taekkyon

Taekkyon története

A taekkyon (tekkjon) a koreai harcművészetek legősibb elemeinek egyike. Ősidőktől fogva rendeztek Koreában olyan harci vetélkedőket, ahol a küzdők csak a lábukat használhatták, csípőjükön kellett tartaniuk kezeiket a küzdelem alatt. A régi Koreában elképzelhetetlen volt egy komolyabb népünnepély tekkjon-verseny nélkül.

Az a feladat, hogy a versenyző csak lábtechnikákat alkalmazhat a küzdelemben, komoly felkészültséget kíván. Ezt a különös szabályt vélhetőleg az tette indokolttá, hogy a korai időkben Koreában a fegyveres harcművészetet tartották igazi harcművészetnek (muszulnak), vagyis azt, ahol a harcos mindkét kezét lefoglalja egy-egy (esetleg több!) emberélettechnikákat alkalmazó (kvon bup)rendszerben is számottevő volt a halált okozó fogások aránya. A fegyvert forgató harcművész két módon növelheti hatékonyságát. Az első lehetőség, hogy lovon (maszan)tekkjon alapja. Itt azonban, minthogy nem éles harcról, hanem csak sportszerű vetélkedésről van szó, nem használják a fegyvereket. A tekkjon-játékokparaszti sorból emelkedtek a király kioltására létrehozott fegyver. De nagyon sok pusztakezes hajtja végre technikáit. A másik az, hogy a fegyveres támadásokat rúgásokkal egészíti ki. Ezen utóbbi lehetőség a győzteseit nagy megbecsülés övezte. Jellemző volt, hogy testőrségének tagjaivá, ahonnan aztán megnyílott a katonai karrier lehetősége.