Viet vo dao
Viet vo dao - A vietnámi harcművészet útja
Vietnám legismertebb harcművészete már terjed Európában is. A dél-ázsiai országban az ősi qwan ki do mellett ez a stílus követeli magának a legtöbb figyelmet.
A viet vo dao-t - más néven a Vovinam-ot - a XX. század elején Nguyen Loc alapította azzal a céllal, hogy "tartást, egészséges testet és lelket adjon" sokat szenvedett népének.
A harci stílus nevének jelentése: "a vietnámi harcművészet útja"; Vovinam: "harci technika és filozófia Vietnámból".
A harcművészet mögötti filozófia a Nhan Vo Đho nevet viseli.
Loc 1940-ben Hanoiban nyitotta meg első edzőtermét, amelyet sorban követett a többi is egészen addig, míg a kormány 1961-ben be nem tiltotta a harcművészetek oktatását.
Két évvel később a tilalmat feloldották, ám a nehéz idők még nem értek véget.
A vietnámi háború alatt és után számos vietnámi harcművészeti stílus szóródott szét az ország területén.
A Viet Vo Dao Szövetség 1973 november 3. alakult meg azzal a céllal, hogy újraegyesítse a legfontosabb iskolákat, amelyek a következők:
Viet vo dao (Vovinam)
Qwan Ki Do (Quan Ky)
Bach Hac
Thanh Long
Ugyanebben az évben eljutottak a stílus első oktatói Európába is - ekkor alakult meg nemzetközi szövetség.
A viet vo dao új aranykora a '90-es évek elején kezdődött, amikortól elkezdtek helyi, országos és nemzetközi szinten is versenyeket rendezni az országban.
A stílus technikáinak eredete a hagyományos vietnámi törzsi birkózásból és a térségben erős hatást gyakorló kínai wushu kung-fu-ból származtatható.
Az iskolában öt tanuló- (cap) és tizenegy mesterfokozat (dang) van. A világszövetség elnökét egyedi övszín különbözteti meg.
A küzdelmi repertoárban megtalálhatóak a kéz- és lábtechnikák mellett a dobások, a feszítések, valamint a földharc is.
Számos lábtechnika a koreai taekwon-do-hoz hasonlóan rendkívül látványos és akrobatikus elemekből épül fel.
A stílus alkalmazza valamennyi hagyományos vietnámi fegyvert: kard (kiem), rövid- és hosszúbot bambuszból (con), hosszú nyelű alabárd (a naginatához hasonlít), kés, tőr, bozótvágó, legyező, lándzsa, stb. 
Jellegzetes kék ruha - jellegzetes fej-lábkulcs
A pusztakezes és fegyveres technikák gyakorlására formagyakorlatok szolgálnak, míg az erő- és állóképességet törésekkel is tesztelik.
A stlíus ma leginkább Nyugat-Európában - főként Franciaországban - népszerű, de vannak edzőtermek az USA-ban is.
Szerző: Budo Magazin
